Jó tanácsok a memóriapalotához egy ismeretlentől

A következőkben szónoki mesterség - A C. Herenniusnak ajánlott retorika című könyvből idézek, ami a memóriapalota első írásos emléke és olyan jól bemutatja a technikát, hogy én se tudnám jobban leírni.  A könyv szerzője ismeretlen csak azt tudjuk kinek írta.

Nos, kétféle emlékezőtehetség van: az egyik a természetes, a másik a kifejlesztett. A természetes velünk született és a gondolkodásunkkal együtt fejlődik, a kifejlesztett az, amit bizonyos irányítás és ésszerű képzés izmosít.(…) A kifejlesztett emlékezőtehetség helyszíneken és képeken alapszik.

 Helyszínnek nevezzük azokat a dolgokat, amelyeket a természet vagy az emberi kéz körülhatárolnak, befejezettnek és felismerhetőnek alkotott, s így természetes emlékezőtehetségünkkel könnyen felfoghatók és megragadhatók, például egy épület, egy oszlopköz, egy szöglet, egy boltív és más hasonlók. Képeknek nevezzük annak a dolognak a képmásat, amit meg akarunk jegyezni, például ha egy lóra, egy oroszlánra vagy egy sasra akarunk emlékezni, képét egy meghatározott helyszínen kell elhelyeznünk.”


A helyszínekről:

  •        (…) kik mnémotechnikát tanultak, el tudják helyezni helyszíneken azt, ami hallottak, és ezen helyszínek alapján emlékezetből elő tudják adni."
  •       „Ha sok mindent meg akarunk jegyezni, sok helyszínt kell összegyűjteni, és a sok helyszínen sok képet kell elhelyezni.”
  •       „Előnyösebb továbbá elhagyatott, mint forgalmas vidékre tenni a helyszíneket, mert a sok járókelő és a nyüzsgés zavarja és gyengíti a képek jellemző vonásait.”
  •       „Ezenkívül különböző formájú és természetű helyszíneket gyűjtsünk egybe, hogy kitűnhessenek az eltérések. Mert ha valaki sok oszlopközt vesz fel, a hasonlóság úgy megzavarja, hogy nem tudja mit hova helyezett.(ez velem is  gyakran megesik)
  •       „Se túlságosan fényesek, se túlságosan sötétek ne legyenek a helyszínek, nehogy a sötétség elhomályosítsa a képeket, a ragyogás pedig vakítóvá tegye őket.”


  •   „A helyszínek arányos, mégpedig közepes nagyságúak legyenek, mert a mértéktelenül nagyok bizonytalanná teszik a képeket, a túlságosan kicsik pedig szerintünk gyakran nem képesek befogadni a képeket.” (Teljesen egyetértek vele, de hallottam már olyanról, hogy valaki a saját testét használta memóriapalotának.)

 

 

 

     

  •    Ámbár annak, aki kissé több dolgot ismer, könnyű akármilyen sok és alkalmas helyszínt összegyűjtenie, de az is elképzelhet annyit, amennyit akar, aki úgy véli, hogy nem képes megfelelőket találni.” Szóval a fantáziád segítségével is alkothatsz helyeket.

 

 

 

Képek alkotása:

„Egyébként maga a természet tanít meg bennünket arra, hogy mit kell tennünk. Ha ugyanis a mindennapi életben jelentéktelen, megszokott és közönséges dolgokat látunk, nem jegyezzük meg azokat, mert sem újdonságukkal, sem rendkívüliségükkel nem keltik fel figyelmünket, de ha olyasmit látunk vagy hallunk, ami különösen becstelen vagy tisztességes, szokatlan, nagy, hihetetlen, nevetséges, arra sokáig szoktunk emlékezni. (…) A nap fölkeltét, járását, lenyugvását senki sem csodálja, mert mindennap megtörténik, de napfogyatkozást megcsodáljuk, mert ritkán fordul elő…

Eszerint olyan jellegű képeket kell összeállítanunk, amelyek a legtovább képesek megragadni az emlékezetünkbe. Ez akkor sikerül, ha a lehető legszembetűnőbb hasonlóságokat hozzuk létre, ha nem sok és nem határozatlan, hanem szemléletes képeket használunk, ha feltűnő szépséget vagy kirívó rútságot kölcsönzünk neki, ha némelyeket felékesítünk, például koszorúval vagy bíbor palásttal, hogy jobban megjegyezzük a hasonlóságokat, vagy valamiképpen elcsúfítjuk, például véresen, sártól piszkosan vagy vörösre mázolva léptetjük fel, hogy minél feltűnőbb legyen a külsejük. (…)

Ám feltétlenül fontos, hogy gondolatban újra meg sebesen bejárjunk minden fontos helyszínt, hogy a képeket felfrissítsük.

Majd az író óva inti Herenniust, hogy ne nézze le a szó szerinti tanulást, amit azzal magyaráz: „Az a véleményem ugyanis, hogy előbb nehezebb dolgokban kell gyakorlatot szerezni azoknak, akik könnyebb dolgokat munka és fáradság nélkül akar végezni.”

 

Hát ezeket a részeket tartottam fontosnak kiemelni a szövegből, de persze az a leghatásosabb, ha elolvasod a könyvben ezt a részt (ami egyébként csak néhány oldal).